KÉTARCÚ JANUÁR

“Nem a nyugati média ellen vagyunk, hanem a hazugságok és a média által kitalált történetek ellen. Nem a nyugati emberek ellen vagyunk, hanem a nyugati társadalom előítéletei ellen.”

– áll a kínai Rao Jin, a nyugati mainstream média visszáságainak kielemezésére szakosodott April Media alapítójának nyitóoldalán.

2015. január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztőségét merénylet éri. A közösségi médiában futótűzként terjednek a “percről percre” hírek, milliónyi felhasználó hirtelen “Je Suis Charlie” lesz, ami még a bostoni futóversenyen elkövetett merényletet követő közösségi médiahájpot is messze felülmúlja. Diplomáciai szinten az EU tagországainak vezetői menetelnek Charlie Hebdo elhunyt munkatársai tiszteletére. Ugyanaznap Közel-Keleten több, mint 30 civil veszti életét.

“A Charlie Hebdo újságíróit méltán ünnepelték a szólásszabadság mártírjaként. A párizsi terrortámadások eseményei alapján kialakult általános közvélemény igazolni látszik, hogy Franciaországban az emberek többsége hamarabb dicsőíti, idealizálja, magasztalja azokat, akik a muszlim terroristákat nézeteikben sértik, míg a saját nézeteiket és hitüket sértőkkel szemben már kevésbé toleránsak…Az emberek inkább a bonyolultabb nézőpontokat tekintik mérvadónak. A gúny kevésbé szórakoztatóvá válik, ahogy egyre inkább tudatában vagyunk a saját gyakori abszurditásunknak.”

– foglalja össze David Brooks, a New York Times publicistája az “I Am Not Charlie Hebdo” c. írásában.

“Az iszlámot és a muszlimokat csúfoló és befeketítő megnyilvánulások a szólásszabadság védelmét élvezik, inverz esetben az azonos módszerrel kifejezett kritika vagy becsmérlés börtönnel súlytható…A letartóztatás a szólásszabadsággal szembeni brutális fellépés része az országban, amely kritikát vívott ki a francia és nemzetközi emberi jogi szervezetek részéről.”

– írja Ali Abunimah amerikai palesztin újságíró a The Electronic Intifada oldalán.

A két újságíró értekezésükben a közvélemény hipokritikus hozzáállásának ad hangot, viszont míg Brooks a gúnyolódást és a provokációt fogásolja ki, Abunimah az iszlámmal szembeni diszkriminatív társadalmi megítélést és a muszlim közösség mellett kiálló francia állampolgárok elleni hatósági intézkedést tárgyalja terjedelmes cikkében.

“A véleménynyílvánítás szabadsága, a szabad mozgás és a magánélet védelme az Európai Unió azon alapvető elvei, amelyeknek helyt kell adni.”

– fejtette ki Dara Murphy európai ügyekért felelős államtitkár és adatvédelmi miniszter, aki szerint a közösségi média felügyelete nem válasz a terrorizmus elleni harcban. A kijelentést követő néhány nappal és alig egy héttel a Charlie Hebdo lemészárolt karikatúristái ellen végrehajtott merényletet követő hatalmas – a szabad véleménynyílvánítás jegyében lezajló – tömegtüntetések után a francia hatóságok 68 embert vettek őrizetbe a terrorizmus dicsőítésének megalapozott gyanúja miatt.

Többek között letartóztattak egy 16 éves francia diákot, aki a szatirikus hetilap 3 évvel korábbi címlapján szereplő, Koránnal védekező muzulmán férfi ábrázolását aktualizálta a szerkesztőség profiljához hű stílusban:

Yvon Ollivier francia ügyész szerint a diák büntetlen előéletű, személye eltér a dzsihádizmus követőinek profiljától, a gúnyrajz karikatúrája pedig szórakozás céljából készült.

A kettős mércét jól példázza a máltai születésű amerikai Joe Sacco, a The Guardian képregényalkotó figyelemfelhívása:

„Amikor egy vonalat húz valaki, azzal egy határt is átlép, hiszen a papírra vetett vonal fegyver, és a szatíra célja, hogy húsba vágjon. De kinek a húsába? És mi ezzel a cél?”

Teju Cole nigériai-amerikai író a The New Yorker című amerikai magazinban elejtett soraival –

„Itt már nem csupán az ahhoz való jog a tét, hogy valaki azt rajzoljon, amit akar. A gyilkosságokat követően úgy látszik, hogy amit rajzoltak, azt ünnepelni és terjeszteni is kellene.” 

– szinte megjósolta a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadást követő népszerűség-növekedését: több sajtóértesülés szerint a merénylet után egy héttel a lap következő száma 5 millió példányban, 16 nyelven jelent meg és pillanatok alatt fogyott el, előfizetőinek számát meghússzorozta, éves bevétele elérte a 20 millió eurót, ráadásul a korábban többször is kigúnyolt hatalom védelmét élvezi. A rekordszámban eladott példány címlapjának felettébb provokatív ábrázolása a nyugati társadalom muszlim világ iránti xenofób hozzáállását erősíti.

Erick Stakelbeck Közel-Kelet és nemzetbiztonsági szakértő, a CBN News terrorizmus elemzője a keresztény demagógiájáról híres 700 Club nevű amerikai televíziós műsorban számol be a muszlim közösség radikalizálódásáról és terjeszkedéséről, amely potenciális veszélyt jelent a Fehér Házra. Az elemző szerint a terrorizmus visszaszorítása a mecsetek bezáratásával és az arab származású polgárok kitoloncolásával érhető el. Pat Robertson műsorvezető osztja Stakelbeck véleményét, hozzáteszi, hogy egyetlen muszlim közösség sem áll ki az Iszlám Államhoz hasonló terrorszervezetek ellen. Will they ever wake up? – zárja sorait.

A 700 Club egy amerikai reggeli televíziós műsor, amelyet 138 országban – köztük Magyarországon is – sugározzák, becslések szerint évi háromszázhatvan milliós (360.000.000!) nézettséget generálva. A kommunikációs platform kiterjesztésével követőinek száma megközelíti a félmillárdot. Profilja a keresztény hit agitálása.

Az interjú 2015. január 8-ai keltezésű, közvetlenül egy nappal a francia Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet után került adásba, amely tartalmi konzekvenciája megvetettséget ébresztett a mintegy félmillárd (500.000.000!) médiafogyasztóban a muszlim társadalommal szemben. Pat Robertson, az amerikai keresztények véleményvezére és a keresztény meggyőződésű nemzetbiztonsági szakértő Erick Stakelbeck tudatosan összemossák az iszlám vallást a terrorizmussal. Will they ever wake up? – kérdem én.

Míg Európa feszülten követte a 12 áldozattal és 10 sérülttel járó franciaországi eseményeket, a Közel-Keleten történt terrorcselekmény alig hallatott magáról. Yemen fővárosábana helyi rendőrakadémia közvetlen közelében lévő autóba rejtett bomba működésbe lépésének következtében 38 civil áldozat vesztette életét és mintegy kétszer annyian sérültek meg. Mi több, a Sana’a nevű városban aznap ez volt a harmadik terrorcselekmény rövid időn belül. Mindkét terrorakciót – állítólag – az Al-Quaida radikális iszlamista terrorszervezet vállalta magára.

Mindennek két oldala van, de egy oldalnak is két arca van.