NYÍLT LEVELEM A 444-HEZ

Tisztelt Szerkesztőség!

Levelem tárgya az Önöknek címzett olvasói véleménynyílvánításom a külpolitikai értekezések médiareprezentálási módjáról, az Önök által képviselt stílusirányzat szakmai megkérdőjelezéséről, valamint hírportáluk közösségi oldaláról való kitiltás okának tisztázásáról szól. Szándékomban áll kifejezni ellenvetésemet az újságírói tevékenységükkel kapcsolatban.

Moszkvai születésű, Magyarországon élő, tanuló és dolgozó orosz állampolgár vagyok, 26 év távlatából releváns tapasztalatra tettem szert a magyar nemzetkarakterológiából, a magyar történelemből, valamint érdekelt vagyok a magyar belpolitikában és a külpolitikát érintő kérdésekben. Magyar, angol, orosz nyelvű médiumokból tájékozódom, szinte mindennap inkonzisztens információkra lelek rá. Továbbá, a minden alapot nélkülöző, indirekt és/vagy leellenőrizetlen információmorzsákon alapuló feltevések bizonyítékként való tálalása, illetve a nyomdafestéket nem tűrő és/vagy infantilis megjegyzésekkel ellátott kontextus felépítése és annak során kialakuló véleményformálás a médiafogyasztók percepciójában felelősségteljes tevékenység a véleményvezérek részéről. Önök felelőtlen magatartást tanúsítanak.

A 444 hír- és médiaoldal az Index-el karöltve gyakorlatilag mindennemű újságírói szakmaiságot nélkülöz, jellemzően a külpolitikai értekezésekben, amely tényállás alább kerül kifejtésre.

Oroszország befeketítésére irányuló médiareprezentáció mindennapos gyakorlata belpolitikai szinten az Orbán-kormány keleti nyitásának törekvéseinek kísérlete óta, külpolitikai szinten az orosz-ukrán konfliktus kiéleződésekor vette kezdetét. A dezinformáció politikájára épülő, Európában rohamos mértékben növekvő ruszofób tendencia párhuzamba vonható a 19. században gyökeret verő antiszemitizmus elterjedésével, amely a 2. Világháború idején teljesedett ki.
A goebbels-i propaganda régiónként eltérő módozatai napjainkban is működnek, az angolszász és germán ajkú sajtó társadalomdemoralizáló szerepe mindig az adott politikai, gazdasági érdekek mentén alakul, a médiafogyasztók akut véleményformálása pedig az aktuális trendhez igazodik – akárcsak George Orwell “1984” című regényében.

Több jobb- és baloldali magyar sajtóorgánummal egyetemben Önök is asszisztálnak a társadalomdemoralizáló szerephez – akár akaratukon kívül, ami a szakmaiság teljes hiányára utal, akár öntudatosan, amely büntetendő tétel kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. A gyűlöletre uszító elkövetési magatartás tudata az Önök és olvasóik percepciójából teljes mértékben hiányzik, amely feltevés a magyar nemzetkarakterológiára jellemző több évszázados pesszimista attitűddel magyarázható.

Továbbá, a trágár kifejezések használatának, a közszereplők illetlen szavakkal való megbélyegzésének bevett szokása felháborodást vált ki a magyar kulturális beágyazottságtól eltérő normák szerint szocializálódó társadalmi egyének körében.

Magyarország nem csak a magyaroké. Magyarországon élő külföldi származású és/vagy állampolgárságú médiafogyasztók sokasága is tájékozódik a magyar sajtóból. A magyar politikai kommunikációban a politikai üzenetek kizárólag a magyaroknak szólnak, a Magyarországon élő külföldi állampolgárok érdekei pedig másodrendű problémának minősülnek.

Önök a szélsőjobb sajtóorgánumokra jellemző retorikai elemek alkalmazásával – a Kuruc.info vagy az Alfahír antiszemita irányultságú sajtópolitikájának mintájára –  nyomatékosítják a Nyugat által kreált ruszofób propagandát.

Nehezményezem a közösségi oldalukról való kizárást. Önökkel ellentétben a cikkeik alatt kifejtett hozzászólásaim szofisztikált hangvétele, a más felhasználók kommentjeire tett, háttérismereten alapuló, rágalom mentes reflexióim, az Önök szakmaiságát megkérdőjelező felvetéseim nem adhatnak okot az oldalukhoz való hozzáférés ellehetetlenítésétől. Míg Önök ezen lépéssel sértik a szólásszabadsághoz fűződő jogaimat, addig a sajtószabadság jogának árnyékában teret engednek az olyan felhasználók véleménynyílvánításának, akik a Szerkesztőségük álláspontján osztozva, rendszerint nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket tesznek az ellentétes nézőpontot képviselő felhasználókkal szemben.

Ezen érvek ismeretében bátorkodom az Önök szerkesztőségét “bulvárnáci” kifejezéssel titulálni.

Tisztelettel,
Johan Sønderberg

KÉTARCÚ JANUÁR

“Nem a nyugati média ellen vagyunk, hanem a hazugságok és a média által kitalált történetek ellen. Nem a nyugati emberek ellen vagyunk, hanem a nyugati társadalom előítéletei ellen.”

– áll a kínai Rao Jin, a nyugati mainstream média visszáságainak kielemezésére szakosodott April Media alapítójának nyitóoldalán.

2015. január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztőségét merénylet éri. A közösségi médiában futótűzként terjednek a “percről percre” hírek, milliónyi felhasználó hirtelen “Je Suis Charlie” lesz, ami még a bostoni futóversenyen elkövetett merényletet követő közösségi médiahájpot is messze felülmúlja. Diplomáciai szinten az EU tagországainak vezetői menetelnek Charlie Hebdo elhunyt munkatársai tiszteletére. Ugyanaznap Közel-Keleten több, mint 30 civil veszti életét.

“A Charlie Hebdo újságíróit méltán ünnepelték a szólásszabadság mártírjaként. A párizsi terrortámadások eseményei alapján kialakult általános közvélemény igazolni látszik, hogy Franciaországban az emberek többsége hamarabb dicsőíti, idealizálja, magasztalja azokat, akik a muszlim terroristákat nézeteikben sértik, míg a saját nézeteiket és hitüket sértőkkel szemben már kevésbé toleránsak…Az emberek inkább a bonyolultabb nézőpontokat tekintik mérvadónak. A gúny kevésbé szórakoztatóvá válik, ahogy egyre inkább tudatában vagyunk a saját gyakori abszurditásunknak.”

– foglalja össze David Brooks, a New York Times publicistája az “I Am Not Charlie Hebdo” c. írásában.

“Az iszlámot és a muszlimokat csúfoló és befeketítő megnyilvánulások a szólásszabadság védelmét élvezik, inverz esetben az azonos módszerrel kifejezett kritika vagy becsmérlés börtönnel súlytható…A letartóztatás a szólásszabadsággal szembeni brutális fellépés része az országban, amely kritikát vívott ki a francia és nemzetközi emberi jogi szervezetek részéről.”

– írja Ali Abunimah amerikai palesztin újságíró a The Electronic Intifada oldalán.

A két újságíró értekezésükben a közvélemény hipokritikus hozzáállásának ad hangot, viszont míg Brooks a gúnyolódást és a provokációt fogásolja ki, Abunimah az iszlámmal szembeni diszkriminatív társadalmi megítélést és a muszlim közösség mellett kiálló francia állampolgárok elleni hatósági intézkedést tárgyalja terjedelmes cikkében.

“A véleménynyílvánítás szabadsága, a szabad mozgás és a magánélet védelme az Európai Unió azon alapvető elvei, amelyeknek helyt kell adni.”

– fejtette ki Dara Murphy európai ügyekért felelős államtitkár és adatvédelmi miniszter, aki szerint a közösségi média felügyelete nem válasz a terrorizmus elleni harcban. A kijelentést követő néhány nappal és alig egy héttel a Charlie Hebdo lemészárolt karikatúristái ellen végrehajtott merényletet követő hatalmas – a szabad véleménynyílvánítás jegyében lezajló – tömegtüntetések után a francia hatóságok 68 embert vettek őrizetbe a terrorizmus dicsőítésének megalapozott gyanúja miatt.

Többek között letartóztattak egy 16 éves francia diákot, aki a szatirikus hetilap 3 évvel korábbi címlapján szereplő, Koránnal védekező muzulmán férfi ábrázolását aktualizálta a szerkesztőség profiljához hű stílusban:

Yvon Ollivier francia ügyész szerint a diák büntetlen előéletű, személye eltér a dzsihádizmus követőinek profiljától, a gúnyrajz karikatúrája pedig szórakozás céljából készült.

A kettős mércét jól példázza a máltai születésű amerikai Joe Sacco, a The Guardian képregényalkotó figyelemfelhívása:

„Amikor egy vonalat húz valaki, azzal egy határt is átlép, hiszen a papírra vetett vonal fegyver, és a szatíra célja, hogy húsba vágjon. De kinek a húsába? És mi ezzel a cél?”

Teju Cole nigériai-amerikai író a The New Yorker című amerikai magazinban elejtett soraival –

„Itt már nem csupán az ahhoz való jog a tét, hogy valaki azt rajzoljon, amit akar. A gyilkosságokat követően úgy látszik, hogy amit rajzoltak, azt ünnepelni és terjeszteni is kellene.” 

– szinte megjósolta a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadást követő népszerűség-növekedését: több sajtóértesülés szerint a merénylet után egy héttel a lap következő száma 5 millió példányban, 16 nyelven jelent meg és pillanatok alatt fogyott el, előfizetőinek számát meghússzorozta, éves bevétele elérte a 20 millió eurót, ráadásul a korábban többször is kigúnyolt hatalom védelmét élvezi. A rekordszámban eladott példány címlapjának felettébb provokatív ábrázolása a nyugati társadalom muszlim világ iránti xenofób hozzáállását erősíti.

Erick Stakelbeck Közel-Kelet és nemzetbiztonsági szakértő, a CBN News terrorizmus elemzője a keresztény demagógiájáról híres 700 Club nevű amerikai televíziós műsorban számol be a muszlim közösség radikalizálódásáról és terjeszkedéséről, amely potenciális veszélyt jelent a Fehér Házra. Az elemző szerint a terrorizmus visszaszorítása a mecsetek bezáratásával és az arab származású polgárok kitoloncolásával érhető el. Pat Robertson műsorvezető osztja Stakelbeck véleményét, hozzáteszi, hogy egyetlen muszlim közösség sem áll ki az Iszlám Államhoz hasonló terrorszervezetek ellen. Will they ever wake up? – zárja sorait.

A 700 Club egy amerikai reggeli televíziós műsor, amelyet 138 országban – köztük Magyarországon is – sugározzák, becslések szerint évi háromszázhatvan milliós (360.000.000!) nézettséget generálva. A kommunikációs platform kiterjesztésével követőinek száma megközelíti a félmillárdot. Profilja a keresztény hit agitálása.

Az interjú 2015. január 8-ai keltezésű, közvetlenül egy nappal a francia Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet után került adásba, amely tartalmi konzekvenciája megvetettséget ébresztett a mintegy félmillárd (500.000.000!) médiafogyasztóban a muszlim társadalommal szemben. Pat Robertson, az amerikai keresztények véleményvezére és a keresztény meggyőződésű nemzetbiztonsági szakértő Erick Stakelbeck tudatosan összemossák az iszlám vallást a terrorizmussal. Will they ever wake up? – kérdem én.

Míg Európa feszülten követte a 12 áldozattal és 10 sérülttel járó franciaországi eseményeket, a Közel-Keleten történt terrorcselekmény alig hallatott magáról. Yemen fővárosábana helyi rendőrakadémia közvetlen közelében lévő autóba rejtett bomba működésbe lépésének következtében 38 civil áldozat vesztette életét és mintegy kétszer annyian sérültek meg. Mi több, a Sana’a nevű városban aznap ez volt a harmadik terrorcselekmény rövid időn belül. Mindkét terrorakciót – állítólag – az Al-Quaida radikális iszlamista terrorszervezet vállalta magára.

Mindennek két oldala van, de egy oldalnak is két arca van.

EGY TÖLTÉNY ÁRA

“Egyetlen család sem tudja elképzelni, hogy valakit egy lövedék szakítja el a hozzátartozóitól. Valahányszor ezekre a gyermekekre gondolok, dühös leszek!” – nyilatkozott Barack Obama január 5-én.

A Fehér Házban tartott, a fegyvertartás szabályozásának módosításáról szóló beszédében Barack Obama a hivatali ideje alatt elkövetett halálos kimenetelű esetek felsorolása közben teret engedett érzelmeinek. A fegyverviselés és -eladás szigorítását szorgalmazó elnöki rendelet értelmében a potenciális fegyvervásárlókat kiterjedt ellenőrzés alá vonják, illetve a fegyverek forgalmazását kivétel nélkül engedélyhez kötik – áll az MTI közleményében.

Az amerikai elnök hadat üzent a fegyverlobbinak. Egyrészt Joe Manchin az Egyesült Államok demokrata szenátora bár egyet ért a rendeletben foglaltakkal, ugyanakkor nehezményezi a republikánus többségű törvényhozás kijátszását. A republikánus képviselők és az NRA (Nemzeti Sportlövő Egyesület) már beharangozták a jogorvoslati kérelmüket az amerikai allampolgárok fegyvertartási jogainak korlátozása címén. Másrészt a fegyverviseléshez való jog gyakorlását taglaló amerikai alkotmány második kiegészétésének –„Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” – szövegértelmezése megosztotta a társadalmat a II. Világháborút követően. A módosítás kritikusai szerint a fegyverviselés jogát kizárólag a fegyveres testületek (a jól szervezett milícia) tagjai gyakorolhatták, ezért a Legfelsőbb Bíróság 2008-as döntése értelmében egyéni joggal ruházta fel az amerikai társadalmat. A fegyverviselés és -tartás szabályozásának gyakorlata heterogén a cél és a régiók függvényében. Rendszerint a szabadidőtöltés céljából tartott fegyverekre, a vidéki városokra enyhébb feltételek vonatkoznak, ezzel szemben a nagyobb városokban a fegyverviselés szigorúbb kitételnek van alárendelve.

Az Egyesült Államok kormányának hivatalos honlapján feltüntetett számok a fegyverviselés és -tartás szabályozásának elhibázott belbiztonsági politikáját igazolják:

 

A világon az Egyesült Államokban van a legtöbb lőfegyver magánkézben: száz lakosra nagyjából 88 jut. Egy sor államban gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül vásárolható akár katonai tűzerejű támadófegyver, például Kalasnyikov gépkarabély is, amelyet könnyű sorozatlövésre visszaalakítani. Az elmúlt években még csak a legveszélyesebb fegyverek és a nagy kapacitású tárak kereskedelmét sem sikerült szigorítani. A fegyvergyárak által pénzelt NRA igen hatékony lobbizással akadályozott meg minden törvényhozási kezdeményezést – írja a Népszabadság.

A fegyverek használóinak legveszélyeztettebb rétege a kis- és fiatalkorúak. Az oktatási intézményekben előforduló halálos kimenetelű tragédiák elkerülése érdekében hozott óvintézkedések társadalmi szempontból gyakran irracionálisak, gazdasági szempontból viszont haszonleső szereppel bírnak. Ahelyett, hogy kitiltanák a fegyvereket az iskolák területéről vagy legalább az oktatás ideje alatt a fegyverek leadására köteleznék a diákokat, a kapitalista szellemben szocializálódott ország golyóálló iskolatáskákat dob a piacra, amely utáni kereslet minden egyes iskolai merényletet követően az egekbe szökik, mitöbb, a kiskorúak médiafogyasztási trendjét sem hagyják figyelmen kívül – amerikai mesehősök díszítésével ösztönöznek vásárlásra.

Az orosz NTV tudósítása szerint Obama rendelete aligha változtat a jelenlegi helyzeten. Minden a Fehér Ház által – a kongresszus jóváhagyása nélkül –  hozott fegyverpolitikai intézkedés olyan, mintha egy alja nélküli hordót megkísérelnénk befoltozni. Az Egyesült Államok területén elkövetett legutóbbi 15 tömegmészárlást olyan fegyverekkel követték el, amelyek legális fegyverpiacon keltek el a vevők alapos átvizsgálásával. Következésképp az ellenőrzés újraszabályozása – többek között az internetes kereskedelem felülvizsgálata, a kereskedők regisztrációhoz kötése, a vásárlók megfigyelése stb. – nem lesz képes megfékezni az erőszakot.